Újabban nem történik semmi. Tanulunk a nyelvvizsgára éjjel-nappal. Miával legjobb barrátnők lettünk, folyton vele tanulunk a kimenőn egy pici parkban, amit újabban elnyelnek a pici gyerekek. Együtt voltunk betegek is, múltkor, elvoltunk az orvosi szobán három napot, miközben a nagyképűtizedikes lány agyára mentünk szerdán, aki nem bírta tovább, és hazaküldette magát. Azután nappal aludtunk és éjjel sehogy sem bírtunk aludni. Folyton hülyéskedtünk, és a kuncogásnak az lett a vége, hogy valamelyikünk úgy köhögött, mint a szamarak.

Egyébként fel se akartunk menni az orvosira, pedig ha minden tanár ötször el nem mondta, hogy ha ő így köhögne, kapna az alkalmon, hogy felmenjen, akkor egyszer se. Féltünk, hogy akkor hazaküldenek minket, és nem látjuk egymást egy hétig. A tesitenár közölte, hogy ha betegek vagyunkk, gyerünk az orvosira, ha meg nem, akkor nyomás tornázni. Mondta Mia, hogy rosszuk nézek ki úgyhogy gyerünk, de inkább nem. Pedig elég pocsékul voltunk mind a ketten.

Persze fel kellett menni, mert nekem sikerült megint összeesni. Közölte a nővér, hogy szól a szüleimnek, de inkább maradtam, mert Miát is felhozták, velem együtt. 

Lina szépen növöget, már tisztába tettem, és megbüfiztettem (anya mondta, hogy így csináljam, mert magától nem tud.... biztos nagyon jó voltam, mert fogta magát,. és lehányt).

Mátéval nagyon jól elvagyunk.

Na jó, ez hazugság volt.

Nem is kicsi.

Amikor hazamentem hétvégére, jött és bemutatott nekem egy alacsony, vékony, kis vörös hajú, szeplős, szemüveges lányt, akit Nórinak hívtak. Nagyon jól elvoltunk, de nem értettem, kije vagy mije Máténak. Beszélgettünk, és egyszercsak megkérdezte: ,,Szóval Te voltál az exbarátnője?" ,,A milye?" Szépen megmagyarázott nekem mindent. Kértem, hogy ne mondja Máténak, hogy megtudtam, és közöltem Mátéval, hogy ,,én nem is tudom, hogy hogyan, mondjam, de ne haragudjon, de én igazából valaki mást szeretek, nem rég jöttem rá, stb." Közben majd megszakadtam. Nagy meglepődéssel közölte, hogy ő is, még meg Nórát. Mindenesetre azért Nórával jól elvagyunk.

És nem is hazudtam nagyot. Pár héttel ezután az érettségiszünetben elmetem Miáékhoz egy hétre. Van ott náluk egy fiú, aki szintén bejár Pestre, de busszal, holott Mia kolis, sőt onnan én is az lennék.

Először nagyon nem bírtam, de egyik éjszaka Mia beszaladt valamiért és akkor beszélgettünk a kerítés mellett, amíg vissza nem jött. Utána minden este ott találkoztunk. Nagyon jó volt. Nappal egész nap Miával voltam, este meg csak ültünk és beszéltünk.

Mátéval ellentétben ez nem azonnal jött, csak hetekkel később jöttem rá, gogy tulajdonképpen bele vagyok esve.

Rövidet akartam írni, de ez nagyon hosszúra sikeredett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.