Ma hívatott az igazgató. Nem tudtam, mit akar. Leszidni csak nem, nem csináltam semmit. Tényleg.

Bevallom, kicsit megijedtem (totál beparáztam), úgyhogy csak szép lassan, kimérten mentem (hátrafelé, csigatempóban, óriásit kerülve az udvaron keresztül), mikoris az udvaron áthaladva megbotlottam (kibuktatott egy bokorból kiálló láb), bele egyenest a pocsolyába, és egy picit nedves lettem (Csurom víz). Mire kijöttek rühügve a negyedikesek a bokorból, felvették a leggunyorosabb arckifejezésüket, és vészjóslóan hajoltak fölém, a pici elsős felé.

- Halljuk, hívatott a diri. Csak nem az iskola legnagyobb strébere díjat akarja átadni?

Marha határozottan rávágtam:

- Nem, nem azt akarja átadni. Nem rajtam töltsétek ki azt, hogy nem udjátok, mi az a kissebségi érzés, pedig olyanotok van. Ajánlanék szakirodalmat, de olvasni se tudtok.

- Erős szavak ezek a kis szőke krvától, aki most kivételesen kibszott nagy szarban van.

- Miért? Mit csináltam? (Jézusom, már megint mint a TESCO-ban)

- Hát nem tudod? Peeeersze... Mosd csak ki magad belőle, rohadék.

Röhögtgek, majd lefogtak hatan, míg másik öt fiú gondosan végiglocsolt rajram 10 liter vizet.

- Mi bajotok velem? Nagy gázban lesztek, ha a diákok megtudják, hogy ti, 11-en, akik negyedikesek vagytok, megfürdettetek engem, aki egymaga voltés elsős? Mi a problémátok?

- Csakhogy az iskola szerint TE vagy az, aki hazudik, de kurvára. Vagy puskázik. Vagy bszik a tanárokkal. Vagy valamit csinálnod kell, mert nincs még egy gyerek az iskolában, akinek nincsen négyesnél rosszabb jegye. És most mit csinász, b. meg? Megint elájulsz, kisköcsög?

Nem igaz. Tavaj decemberben történt, és még most is emlékeznek rá!!!

- A krva anyádot, válaszoljá, ha kérdeznek, rohadék!!!

Rájuk rúgtam a kis vizet az üvegből, ami még volt. Újfent a földre löktek, majd nekemestek...

Egy csapat nagyedikes zavarta el őket a másik osztályból. Majd mentem az igazgatóhoz, közben végig ordítoztak utánam, hogy ,,Mehhalsz, köcsög, csak eccer gyere ki onnat!"

Az igazgató egy 15 perces monológban tolt le, részben egy kijelentésért a WC falán, amit állítólag én írtam, meg azért, hogy hogy nézek ki. Tényleg elég gázosan néztem ki az átázott fehér ingemmel, a hosszú, csapzott hajammal, meg a fél pár cipőmmel. A másikat a buli közepében lerángatták rólam.

Az állt a WC falán:

Kovács Krisztina vagyok, az I./c.-ből. Végigbsztak a tanárok. Leszoptam a faszopó igazgatót. Ezért vagjok kitűnő. Alyánlom nektek is.

Majd azt kérdezte:

- Na, erre mit szólsz?

- Nem az én művem. Nem én voltam.

- Akkor ki?

- Nem tudom.

- Nos, egy ilyen egy igazgatói figyelmeztőt ér, és akkor még örülhetsz, hogy nem rúgtunk ki.

- De hát nem én voltam.

- Amíg nem tudjuk, hogy ki volt, addig a te számládta írjuk. Nagyon ajánlom, hogy ne legyen több ilyen.

Visszamentem az osztályba. Kinga kapásból felordított: Te meg hogy nézel ki? Úszni voltál?

És marha viccesnek tartotta magát.

- És a dirivel mi volt?

- Nem érdekes.

- Mit titkolózol??

Beszálltak a többiek is:

- Igen! Mit kelltitkolódznod! Már úgyis tudjuk, nem számít! Tudjuk, hogy van valóságalapja, de azért nem kellett volna a vécéfalra írnod.

Ezen nagyon bepöccentem:

- Mi?!?? Szerintetek is én voltam?! Engem bsznak a tanárok, mi? Csak azért, mert jobban tanulok, mint ti? Igaz is. Ha valakit meg kellene dugni, akkor tuti nem titeket választana senki, botoxolt, kifestett, magamutogató plázaringyók!

Hogy miért mondtam ezt? Miért? Bocsánatot kellene kérnem, mielőtt még megérkezik a válasz.

- Hallottátok, lányok, fiúk? A kis ájulós hercegnő nem hajlendó lealacsonyodni a szintünkre. Hát akkor, minekünk se kell felszállnunk az övére, nem? Máté, mit szólsz a dolgokhoz?

- Hát én... Szerintem nem kéne... Nem kéne ... Választanunk... Én nem választok.

- Oké. Hát Máté nincs benne. Majd később dönt. Akkor...

És erre bejött  az osztályfőnök:

- Melyik ordított?

- Máté kivételével mindenki rám mutatott.

- Az ordítozó ma egy kicsit később fog ebédelni.

És elhúzott magával.

Bevonszolt az ások üres termébe. Sokáig csak nézett maga elé, majd megszólalt:

- Jól érzed itt magad?

Na, akármire számítottam, csak erre nem.

- Igen.

- Nem úgy nézel ki.

- Igen.

- Nem vagy az itteni diákok közé való... Van egy testvériskolánk Budapesten, oda inkább beillenél. Beköltözhetnél a kollégiumba. Nem lesz könnyű beszoknod oda sem, de menni fog. Beszéltem a szüleiddel, és odavoltak az ötletért. Erősebb, keményebb suli. Ja igen. És tudom, hogy nem te írtad azt a dolgot a vécébe. Már mondtam az igazgató úrnak is. Jaj, el ne pityeredj, nem szabad! Rendkívüli felvételit fogsz tenni, és ott vidámnak kell lenni. Akár jövő héten is kezdhetnél. Ma szerda van. Két napot otthon maradsz. Félek iskolába engedni téged. Mert ha ezek neked ugranak, hát... nem lesz jó vége. Ja igen. A szüleid az ebédlőben várnak.

Na igen. Anya tényleg az ebédlőben várt.Azt kérdezte:

- Szeretnél... elmenni innen?

- Aha...

- Mónika (az osztályfőnököm) nemrég hívott. Mesélte, hogy mi történt veled. Hogy már szeptember óta ezt csinálják...

- Aha...

- Beszéltem apáddal, holnapután felvisz Pestre... Már le van beszélve. A felvételi sikerülni fog. Ügyes vagy.

- Aha...

- Miért nem szóltál rögtön az elején? Csomó mindentől megkíméltünk volna!

- Aha...

- Sebaj. Nem kell többet itt lenned!

- Aha...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.