Eldurvultak a dolgok.

Most minden összejött volna, deaz túl szép lenne, szóval valaminek történnie kellett.

A történet ott kezdődött, hogy rákérdeztek: Az én Mátém tulajdonképp milyen gyerek? Mondtam, hogy meghívom, bemutatom, az úgyis sokkal jobb, mint ha csak úgy elmesélném. Ezt megbeszéltük, de azért tovább faggattak. És én elkottyantottam az anyja nevét.

Az anyját utálják a szüleim, mert amikor engem oviba járattak, ő volt az óvónőm, és mindenáron, erőszakkal jobb kézre akart szoktatni. Az apja viszont rendőr, és már többször megbírságolta az én apámat. Így aztán félóráig hallgathattam, hogy ezt én hogy képzelem.

Javasoltam, hogy találkozzanak a szülők is, és beszélgessenek kicsit. Bár ne tettem volna!

Minderre a mi házunkban került sor. Sáppadtan ültünk egymás mellett a konyhában Mátéval, és vártuk, mi lesz. Mindenre emlékszem. Szavakra, gesztusokra, hangszínre.

Anya: És, milyenek a gyerekek az óvodában? Csibészkednek?

Apa: És, még mindig nem lehet köztük egy balos sem?

 

Beljebb húztam magam

Máté anyja: Az óvodai módszerek hatásosak. Egyébként szép nagylány lett belőle, szoktam látni a templomba.

Anya: Hát már ilyenek is járhatnak templomba?

Máté apja: De ha nem védtétek volna ki mindentől, megtanulta volna megvédeni magát. Túl széplelkű. Ha annyit mondanék neki, hogy ronda a fogszabályzója, napokra összetörne. (Rám nézett) Szokd csak meg. Sokat fogod még hallani.

Anya: Ne is haragudj, de a lány a szobába van!

Máté apja: Na, erről beszéltem.

Máté anyja: Nem csodálkozom rajta, hogy kikímélik. A vett lányokkal így szokás. Elkényeztetitek. Ha átvergődi a gimnáziumot valami hármassal, kislagzit rendeznek neki, munkanélküli segélyből.

Apa: Mert te nem adnál meg mindent az egy szem, elkényeztetett fiadnak? Én igenis dolgozok, a kisgyerekkel meg itthon van az anyja. A munkába siető emberek pénzéből biztos gyűlt már, még lakásra is.

Máté apja: Ez a munkám. Te persze, azt se tudod, mi a munka. Egy kamionban ülni két hétig, az nem munka.

Apa: Érdekes, más rendőr még soha nem büntetett.

Máté apja: Soha?

Apa: Nem, soha, úgy képzeld el. Más AVH-s nem akar nekem rosszat.

Máté apja: Örülj, hogy még nem álltál szemben AVH-ssal. Azok nem rendőrök.

Apa: Ti se vagytok azok. 

De itt már ordítottak.

Máté apja: Bűnöző!

Apa: Kommunista!

Máté apja: Az ilyennek még a jogsiját is el kéne venni!

Apa: Rendőrállam!

Máté apja: Én csak úgy kezelhetlek téged, mint a többieket, b.meg!

Itt szaladtunk ki Mátéval az erkélyre.

Apa: HOGY BESZÉLSZ VELEM AZ ÉN HÁZAMBAN!

Máté apja: AHOGY MEGÉRDEMLED! ÉS MÁR HÚZTUNK IS EL INNEN A G.CIBE!

Apa: KOVÁCS KRISZTINA DOROTTYA!!! AZONNAL GYERE VISSZA!!

Máté apja: MÁTÉ!! TE IS!

Ha a teljes nevemet mondja, tuti, hogy baj van!

Apa: IDE FIGYELJ, HOGYISHÍVJÁK! tÖBBET AZ ÉN LÁNYOMMAL SEMMIT! NEM BESZÉLHETTEK! NEM KÖSZÖNHETTEK! EGYMÁSRA SE NÉZHETTEK! MEGÉRTETTED? TE IS, KISASSZONY!!!

Máté apja: NEHOGYMÁR MÉG HELYESELJ IS! EZ A KISLÁNY EZENTÚL BÉKÉN HAGY TÉGED! NEM TALÁLKOZHATTOK SOHA TÖBBET!

Apa: HAGYD BÉKÉN A LÁNYOMAT!

Én: De apa! Hall...

Apa: CSEND! MARS A SZOBÁDBA! OTT MARADSZ, AMÍG NEM SZÓLOK! VELED MAJD AKKOR BSZÉLEK. TE MEG, HAGYD BÉKÉN A LÁNYOMAT!!!

Én itt felmentem, de öt perc múlva csend lett alul. Gondoltam, most feljönnek. De nem. Este efeküdtem, fürdés, minden nélkül. Reggel hétkor ébredtem. Gitározni kezdtem, és akkor jött be apa. Azt reméltem, addigra lehiggadt, és biztos megbeszélték és elintézték egymás között, ahogy mi szoktuk, de nem!

- Ide figyelj, kisasszony! Hogy gondolod, hogy AKÁRKIVEL összejöhetsz, az engedélyünk nélkül?!

- De apa, ő nem olyan, mint a szülei!

- NEM FEJEZTEM BE! Eztentúl szemmel fogunk tartani. Nem mész sehová. Itthon maradsz, te fogsz főzni, mosni, tekerítani. Egy picit majd besegítesz anyádnak. Nem jössz ki a szobádból, amíg azt nem mondjuk. Nem eszel, nem iszol, amíg azt nem mondjuk. Nem mész templomba, amíg azt nem mondjuk. Nem küldhetsz és nem kaphatsz levelet, amíg el nem olvastuk. Csak kihangosítva beszélhetsz a barátnőiddel telefonon. Nem MSN-eshetsz, csak ha anyád vagy én ott vagyunk. Mostantól ezek a szabályok, megértetted? És most szeretném hallani a dalt, amit az előbb gitároztál.

- Nem dal volt, csak az akkordokat próbálgattam.

- Jó. Nyolcra kijössz, felöltözve, megfésülve. Apropó. Nem vehetsz fel miniszoknyát, csak itthonra. Nem engedheted ki a hajad.

- De ez már mégis túlzás!

- Csitt! Nem akarom, hogy megint összegyere ilyenekkel. Aki szeret, az szeret majd úgy is, ahogy vagy. Ja, és nem barátkozhatsz fiúkkal! Végeztem!

És bevágta az ajtót.

Folyt. köv. ha ráérek és nem lesznek itthon. Egyébként a dal egy tömlöcbe zárt lányról szól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.