Hihetetlen volt.

Miután egész nap betlehemeztünk és kocsifeljárókat söpörtünk, éppen hazaértünk a vacsorára (Ki találta ki, hogy este fél 11-kor együnk?!), majd éjféli mise. Utána mentünk haza, és nyitottuk ki az ajándékainkat. A fát egyik oldalról lehúzta egy gitár. Hihetetlen, hogy van egy saját gitárom! 5 éve tudok gitározni és szeretnék egy sajátot, de nem mondtam soha, nem is gondoltam volna...

A szüleim sem gondolták, hogy engem érdekel a zene, legalábbis azt mondták.

Aztán apa mondta, hogy be akarnak jelenteni valamit. Feszülten figyeltünk, és nagy boldogan hebegtek valamit arról, hogy lehet hogy késtek, meg hogy mennyire szeretnek minket, meg hogy már biztos észrevettük, majd tíz perc kismonológ után végre kinyögték: anya babát vár április végére.

Öt hónapos terhes, és nem tűnt fel!!! (bár az igen, hogy egy kicsit kerek lett, de azt hittem, hogy a sok ruha miatt. Nagyon fázós.)

A húgaim felzúgtak. Teljesen be voltak zsongva: fiú lesz? Lány lesz? Hogy fogjátok hívni? De jó! Nem én leszek a legkisebb!

Már most imádom az öcsém/húgom! Változatlanul én vagyok a legnagyobb (sajnos), de talán nagyobb szabadságot kapok. Azt se bánom, ha pelenkázni kell majd vagy ilyesmi. Haboztam, hogy rákérdezzek-e, de a szüleim megelőztek, és megnyugtattak: Három éves koráig velük alszik majd.

Nagyon tetszett a húgaim reakciója.

Majd leültünk anyával, és régi slágereket játszottam az öcsémnek/húgomnak a gitáron.

Mindenkinek kívánok hasonlóan boldog karácsonyt! Ha nem is kistesót kapnak ajándékba, de remélem, békés, boldog karácsonyuk lesz (volt).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.