Hihetetlen, mi meg nem történt megint.

Tényleg az, mert én sem hittem. Egyszercsak közölték, hogy elértem azt  kort, amikor már ,, éretten lehet velem beszélni". Azt hittem, bajban vagyok, vagy megint Mátéról akarnak tárgyalni. Ehelyett minden bevezetés nélkül közölték, hogy örökbe fogadtak!!!!

Én meg értetlenkedtem, hogy az nem lehet, mert emlékszek Kitti születésére, meg akkor anya most hogy tud terhes lenni immáron a negyedik gyermekével. Április elseje tegnap volt.

Közölték, hogy nem sikerült teherbe esnie, valószínűleg azért, mert duplán stresszesek voltak, mikor már régóta próbálkoztak. És miután lett gyerekük (én), már nyugodtak voltak, hogy van gyerekük. Nem is terveztek többet, csak ,,így jött össze".

Ha ezt szegény húgaim hallanák!!!

De még mindig em értem, tök egyformák vagyunk. Belülről. Ha jobbban megnézem magam, nem hasonlítok se rájuk, se a tesóimra. Anyának szőkésbarna haja van, Apának Barna, a húgaimnak szőkésbarna, csak nekem lenszőke, plussz mindenki másnak egyenes, de az enyém göndör. De úgy volta vele, hogy szőke-szőke, nem mindegy? És hiába kék a szemünk, az enyém nagyon világos, az övék pedig sötét és zöldes. Mindenki más jobbkezes, és racionális, logikus gondolkodású. Nem sok hallásuk van, és rajzolni is csak én tudok. Ők normálisan néznek ki, én meg túl sovány vagyok, hiába eszek folyton, ráadásul tök hizlaló kajákat. Bár ne tudtam volna meg ezt soha!

Most olyan kakukktojásnak érzem magam. Mintha nem lennék közéjük való. Ráadásul mindenki tudta, és tökéletesen hallgatott mostanáig, mikoris szerintük ,,úgyis rájöttem volna". Bár tényleg úgy lenne!

Kapásból utána felhívtam Miát, és közöltem vele, hogy ez van és fel fogom kutatni az igazi szüleimet, és megkérdezem tőlük, hogy miért nem kellek nekik. Közölte velem, hogy

- Mindenki ezt akarja. Én is ismertem egy lányt, neki ugyanez volt a mániája. Miért neeeem keeeellleeeek éééén seeenkiiiiiiineeeeeeek???? És tényleg nem s kellett senkinek, mert folyton nyafogott. Én nem akarom hogy olyan legyél, úgyhogy ha megint elszabadulunk suliba, segítek neked. Ugye, milyen jó olt tegnap??? Hahaha, jó voltál abban a tütüben! Haha!

- Nem tütü volt.

- Kajak úgy nézett ki. Te nem várod a sulit? Nagyon hiányzol, csajszi!

Hosszú szünet.

- Ott vagy még? Haaaaaaaahóóóóóó!

- Ja, ja, igen. Neked tényleg hiányzok?

- Mi az hogy! Nagyonis!!! A szüleid is bírnak! Ha em bírnának, nem fogadtak volna örökbe. Muti már magadról babakori képet!

- Küldök, ha adsz e-mail címet!

És e-mailben még nagyon sokat dumáltunk tegnap este. Drága Mia! Ő is olyan, mint Máté; folyton hülyéskednének :D

Éretten??? Hülyébb vagyok, mint bármikor ezelőtt, és NEM IS AKAROK érett lenni. Nagyon jó nekem így. Vajon, ha elvégeztül az egyetemet (még mindig ügyvéd akarok lenni) is együtt maradok velük? És vajon akkor is ilyenek lesznek, mint most? Lehet az, hogy egy ember 25-30 éves személyisége tök más, mint 15 éves korában volt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.