Azon akadtam ki nagyon, hogy az év végi dogánál egy ponton múlt az ötös, és azon a dolgozaton múllott az év végi jegy... És ez életem első négyese év végén!!!!!Aztán apa elszaggatta a gitár alsó húrját. Mikor észrevettem, megkérdeztem Kittit, hogy mi ez, ő meg azt mondta, fogalma sincs. Cívódtunk egy darabig, mert azt hittem, ő volt. Miával is összekaptunk. Hihetetlen, de kiabáltunk! És én voltam az a végén, aki közölte, hogy elmehet a francba.Este tányércsapkodás hallattszott. Anyáék válásról beszélnek, pedig mindig jól kijöttek egymással. Minden gyökeresen megvéltozott a fekete vasárnap (ápr.2) óta.

Este alapból ruhában feküdtem le, az ágy alatt a laptoppal. Éjjel terveztem meg, hogy merre menjek az igazi szüleim házához. Beraktam a hátizsákomba négy zsömlét, egy jegyzetfüzetet, hogy abba majd írok, a tolltartómat, egy elemlámpát, a megtakarított pénzemet és Kesztyűt. Utoljára írtam egy levelet Miának, hogy ne haagudjon rám, és hogy ha még érdekli, elmentem az igazi szüleimhez, majd elindultam.

Gyalog mentem a buszmegbe, ahol hajnali 4 órakor indult a busz - 6-ra már Bp-n voltam. Felszálltam egy másik buszra, és fél tízre a kis faluba értem, ahol a szüleim laknak. Kicsit féltem, hogy anyáék nagyon fognak-e aggódni, amiért itthagytam őket.

Helyiektőltudtam meg, hol laknak a rokonaim. Mind azzt hajtogatták, hogy JAAAAAAAAAj drága gyermekem! Dobogó szívvel álltam az ajtóban. Gondolkodtam, hogy mit mondjak, majd, de kinyitották az ajtót: ,,Mit akarsz?" (Elsőre nem volt túl kedves)

- Anya, én vagyok a lányod!

Erre megenyhült.

- Kislyányom. 67 éves vagyok. Hogy lennék az anyád?!??

- Akkor hol van az édesanyám?

- Hogy hínak? Gyere bé, üjjé le!

- Krisztina.

- És mit keresel itt?

- Ööööö hát tulajdonképpen mindent elrontottam, és eljöttem otthonról.

- Jajj kislyányom. Ha én itt téged bújtatlak, lecsukatnak!

- De csak pár napra!

- Éjszakára! Holnap hajnalba mégy vissza. Van pénzed az útra?

És akkor előmászott Kesztyű. Rettegtem, mi lesz, de szerette a mama a macskákat.

- Cicád is van! Egyél te is, aztán etesd meg a macsekot!

- Mama! Hol van az édesanyám?

Na ezt nem kellett volna megkérdezni. Anya és apa autóbalesetben haltak meg 16 éve, április elsején. Anya a 8. hónapban volt, és engem még megmentettek, de ő meghalt. Mama pedig nem vállalt el. Azt mondta, rosszul nevelte a lányát, és engem is rosszul nevelt volna.

Este még sokat beszélgettünk. Mindent tudott már rólam; azért fura volt, hogy annyira nem erőltette a hazamenést. De az internet szóra felcsillant a szemem. Megkérdeztem, megnézhetem-e a leveleimet.

Mia visszaírt:

Kriszta!!!!

Azt hittem, nem mondtad komolyan, de reggel kiderült, hogy de!! Szóltam a szüleidnek, és én is velük megyek!!! Ne haragudj!!! Nem gondoltam, hogy ekkora hülyeséget is képes vagy miattam csinálni!!! De mégis, ha valami történik valakivel, az a megoldás, hogy szökjünk el messzire????? Persze, nem haragszom!!!!!! Ne haragudj!!!!!!!!

Próbált semleges maradni, de még a gépelt oldalon is látszik, mennyire ideges. Szerintem soha többé nem lesz olyan jó barátnőm, mint ő volt.

Reggel Mama megkérdezte, mit álmodtam... Mondtam neki, hogy a barátnőmmel álmodtam, sírtam a kertben, és megvígasztalt. Adni akart tejet Kesztyűnek és nekem is, de Kesztyű nem volt sehol. Akkor estem pánikba. Kirohantam, és kerestem égen-földön.

Mire hazaértem, már ott volt, apa, Kata, Kitti és Mia. Anya otthon volt Karival. A többiek bementek, és beszélgettek.

Én már eldöntöttem, hogy ha Mia a nyakamba ugrik, akkor már nem haragszik, ha pedig csak áll, és néz, akkor nyilván de.

Nézett.

Azt hittem, ott helyben felakasztom magam. Végül kinyögte valamit: ,,Kesztyű nincs meg." Miközben szótlanul kutattunk át mindent bokorról bokorra, egyszer csak kirobbant belőlem. A földre öltem, és benyomtam a lábam közé a fejem.

Mekkora marha vagyok!!!! Mindent otthagytam, csak mert valami nem sikerült, és azt hittem, jobb lesz, de nem lesz jobb, mert elvesztettem, végleg!!!! A macskát nem arra találták ki, hogy hátizsákba préselve utazzon órákat!!! Lehet, hogy meghalt, vagy baja van!!! És ha valami történik vele, az az én hibám!!! Elveszett a legjobb barátnőm macskája, a berátnőmmel együtt!!!!

Soha nem bőgtem még így, akkor se, mikor folyton piszkáltak. Mikor felocsúdtam, annyit vettem észre, hogy Mia mellettem ül, átkerolja a vállam, és az ő szeme is tök nedves. Nem kerestük tovább a cicát. Teljesen lemondtunk róla, és elindultunk vissza.

És mikor a kertbe értünk, mint valami kis csoda: Egy rég kidobott szekrényben Kesztű nyaffantott egyet. El nem bírom mondani, mennyire boldog voltam. Benyitottam a szekrénybe, és nyégy pici cica is volt még mellette!!!!

Szótlan néztük a poronytokat. Mia törte meg a csendet:

- Szerintem... Lehetnének az újjászületett barátság jelképei.

És akkor a nyakamba ugrott. Tudtam, hogy nincsen semmi baj, és apán is láttam, amikor berontottam a házba: ,,Apa, apa, képzeld el, mi történt!!!!!!!"

Már tudták. Mindent megszervezett mama, mert így látta jónak, ha megtanulom, hogy felelősséggel tartozom mindenki iránt.

Szerintem nagyon bölcs és ravasz, j

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.